Hol vannak a sírok?

Teleki Júlia délvidéki helytörténeti kutató, a délvidéki magyarsággal szemben elkövetett tömeggyilkosságok elszenvedője és kutatója tart rendhagyó történelemórát Hódmezővásárhely középiskolás diákjainak. Előadásában családja tragédiáján keresztül mutatja be az 1944-45 évi délvidéki vérengzéseket. Teleki Júlia mindössze egy éves volt, amikor a szerbek édesapját meggyilkolták, majd családja életben maradt tagjaival együtt telepítették ki falujukból, Csurogról. Az írónő évek óta járja az anyaországot, hogy minél több diákot megismertethessen délvidéki nemzettársaink kálváriájával

Teleki Júlia visszaemlékezésében így ír családja tragédiájáról: „Tíz hónapos voltam mikor elvitték édesapámat, és soha többé nem jött vissza. Kivégezték. Két hétig a nővérem hordta neki az ebédet, a többi magyar gyerekkel együtt, mivel az asszonyoknak kocsival, lóval dolgozni kellett a szerb gazdáknál. Persze térítés nélkül. Mikor utoljára vitte az ebédet, azt mondták neki, hogy apád már nem éhes. A nővérem látta amint kocsik hagyják el a községháza udvarát, a kocsikról az emberek keze lába lógott. A kocsik aljából csurgott a vér. A nővérem akkor volt 13 éves. A szörnyű látvány mái napig az emlékezetében él. A halottakat a falu szélén lévő sintérgödörben földelték el. A halotthordók vallomása szerint, kb. 3000 magyart temettek ott el. Ugyanis oda hordták a környékről is az ártatlanul kivégzett magyarokat.”

Csurog egész férfilakosságát kiirtották ezekben a hónapokban. A szerbek máig nem engedik az emlékezést, évenként állítnak a meggyilkoltak leszármazottai keresztet, másnapra ismertetlenek mindig lerombolják.

Összetört emlékmű és felgyújtott kereszt Csurogon

Tekintse meg a rendezvényünkön készült képeket!