|
|
|
Bacsó Péter emlékére
A 82. életévében elhunyt Bacsó Péter Kossuth-díjas filmrendező tiszteletére a Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája című filmet vetítik le az Emlékpontban. A 40. Magyar Filmszemlén életműdíjjal jutalmazott rendező 1988-ban, a Tanú után két évtizeddel ismét a tomboló személyi kultuszból csinált az abszurditásba hajló viccet. A film történelmi hátterét Vincze Gábor, az Emlékpont történésze ismerteti.
A nyolcvanas évek magyar közbeszédének első számú témája, Románia ihlette Bacsó Pétert A Titánia, titánia, avagy a dublőrök éjszakája című filmszatírához. Nicolea Ceauşescu, a hírhedt román diktátor személyi kultuszában túltett Sztálinon, Rákosin, legfeljebb távolkeleti „kollegáihoz” volt hasonlítható. Egyre több szóbeszéd járt Magyarországon a „Kárpátok Géniusza” és felesége tébolyult uralkodásának komikus és tragikomikus eseteiről, főként arról, hogy állítólag – merénylettől rettegve – az ünnepségeken többnyire dublőrök jelentek meg helyette.

Udvaros Dorottya, Kaszás Attila és Bodrogi Gyula a Titánia, titánia című filmben
Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája Színes magyar filmszatíra, 135 perc, 1988
Rendező: Bacsó Péter Forgatókönyvíró: Bacsó Péter Operatőr: Andor Tamás Szereplők: Bodrogi Gyula, Udvaros Dorottya, Kaszás Attila
A film egy kitalált országban, Titániában játszódik, amelyről 1988-ban (a film bemutatásának évében) minden néző tudta, hogy a Ceauşescu uralta Romániának felel meg. A sztori szerint a Főtitán haldoklik, de dublőrjei révén a tévében ereje teljében fogadja boldog népe ünneplésétHirtelen roham végez az ágyban a főtitánnal. Felesége, Angelika hívatja a három dublőrt, megköszöni eddigi szereplésüket. A dublőrök tudják, hogy meg kell halniuk. Elszöknek éjjel, hárman háromfelé. Végül azonban mindhárman visszakerülnek a fővárosba. Aki potenciális trónkövetelőnek számít, mint a színész és a rabló, azt lelövik. A kisember kocsis túléli a hatalommal való találkozást, a gyászszertartáson kakaskukorékolással jelzi: hajnalodik.
|
Bacsó Péter (1928 – 2009) filmrendező Kassán születtet, a családjával 1940-es években költözött Budapestre. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után (1950) dramaturgként és forgatókönyvíróként dolgozott, első rendezése a Nyáron egyszerű című film volt 1963-ban. 1951-től tanított a főiskolán. 1969-ben rendezte a legendás A tanú című filmjét, amelyet - az ötvenes évek koncepciós pereinek maró szatírája - tíz évig dobozban tartották -, majd az 1981. évi cannes-i filmfesztiválon hatalmas sikert aratott. 1973-tól 1991-ig a Dialóg Stúdió művészeti vezetője volt. Számos dalszöveget írt, elsősorban saját filmjeihez. Szinte halála napjáig dolgozott, összesen 32 nagyjátékfilmet készített. Munkásságát többek között Balázs Béla-díjjal, Kossuth-díjjal, valamint a Magyar Filmszemle életműdíjával ismerték el. |
|
|