Jogtudós, néprajzkutató. Hódmezővásárhelyen született. A vásárhelyi Református Bethlen Gábor Gimnázium diákjaként fordult a néprajz, a szociográfia, a falukutatatás felé. A kolozsvári egyetem jogi fakultása mellett néprajzot és szociológiát is hallgatott. Kolozsváron jelentek meg 1943-ban a Jogszokások Kalotaszegen illetve 1944-ben a Mártély népi jogélete című kötetei. Vásárhelyre 1945-ben tért vissza, a Tornyai Társaság titkárává választották, és megbízták a társaság folyóirata, a Puszták Népe szerkesztésével. 1948-ban megszerezte a jogi doktorátust. 1950-ben Budapesten a Belkereskedelmi Minisztériumnál, 1957-től a Nehézipari Minisztériumnál helyezkedett el. Részt vett a bányatörvény előkészítésében, majd publikálta a Magyar bányajog című monográfiáját. 1975 és 1983 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató csoportjának tudományos főmunkatársaként dolgozott. Oktatott a Tatabányai Bányászati Technikumban, az ELTE Természettudományi Karának Földtani Tanszékén, az ELTE Állam és Jogtudományi Kar Jogtörténeti és a Bölcsészkar Folklór Tanszékén. Legjelentősebb műve az 1981-ben kiadott Magyar jogi népszokások című monográfia.