Harmatta János (1917-2004) Nyelvész. Hódmezővásárhelyen született. 1940-ben szerzett magyar-latin-görög szakos diplomát. 1952-ben az ELTE indoeurópai nyelvtudományi tanszékének tanára, majd emeritus professzora. Tudományos tevékenysége a finnugor nyelvészettől az ókortudományon keresztül az orientalisztikáig, azon belül is az iranisztikáig és az indológiáig terjedt. Jelentős szerepe volt abban, hogy a budapesti egyetemen létrejött egy Magyarországon addig újnak számító tudományos diszciplína, az iranisztika első műhelye. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának 1970-től volt a tagja, 1973 és 1986 között pedig elnökhelyettese. Az Ókortudományi Társaság és az MTA Ókortudományi Bizottságának elnöke. A Nemzetközi Akadémiai Unióban végzett tevékenysége eredményeként Iránhoz kapcsolódó nemzetközi kutatási programot indított el.