Nézzen be az
Emlékpontba
 
 
ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK HÍREK Aktuális Archívum HÓDMEZŐVÁSÁRHELY EMLÉKPONT KIÁLLÍTÁSOK PROGRAMOK TANÓRÁK MUNKATÁRSAINK KIADVÁNYAINK AZ EMLÉKPONT PÁLYÁZATAI
Tanulmány a hódmezővásárhelyi munkásőrségről
EMLÉKPONT
f
Médiapartnerünk
Párhuzamos kémhistóriák - avagy út Vásárhelyről a hírszerzési szolgálatokig
www.szigoruantitkos.hu
Tanulmány az állambiztonsági szervek hódmezővásárhelyi működéséről
EMLÉKPONT
Andrássy u. 34
Hódmezővásárhely 6800
email: emlekpont@emlekpont.hu
Tel: 06 62 530 940


Fejlesztette: CENTER.HU Kft.

Magyar English Deutsch
 

Tízezer Csongrád megyei áldozata volt nagyapáink Mohácsának
Hetvenöt éve történt a doni katasztrófa

Délmagyarország, 2018. január 12.

A magyar hadtörténet legnagyobb vereségét a Don-kanyarban szenvedte el. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1943. január 12-én kezdődött a szovjet Vörös Hadsereg támadása, a 2. magyar hadsereg embervesztesége 120-130 ezer fő közé tehető.
Mintegy tízezer Csongrád megyei, köztük 2500–3000 szegedi és 133 hódmezővásárhelyi soha nem tért vissza szeretteihez a Don folyó partjáról, örökre orosz földben nyugszanak. A veszteségek részben a visszavonulás körülményei miatt, a rendkívüli hideg, az elégtelen felszerelés és élelemellátás miatt voltak rendkívül súlyosak – magyarázta Miklós Péter történész.

Német, olasz, román és magyar hadifoglyok 1943-ban a Szovjetunióban. Fotó: Wikipédia


– Fel szokott merülni a kérdés, hogy mit kerestek a magyar honvédek az országhatártól több mint ezer kilométerre, s hogy megérte-e ez a több tízezres emberáldozat. A magyar állam és a haderő 1942–1943-ban a Don-kanyarban Németországgal szembeni szövetségesi kötelességét teljesítette – részletezte a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának főiskolai docense, a vásárhelyi Emlékpont vezetője. Miklós Péter hozzátette, az 1930-as évek végi, 1940-es évek eleji világpolitikai viszonyokat ismerve kijelenthető, hogy a német orientációnak nem volt reális alternatívája. Ugyanakkor az is tény, hogy a szovjet offenzíva előbb-utóbb a magyar állam határaihoz is elért volna, mint ahogy 1944 őszén el is ért a trianoni határokhoz, amikor a magyar haderőnek – hazánkat védve – meg kellett volna ütköznie vele.


– Ennek egyik előzményeként tekinthetünk a Don-kanyarban elszenvedett súlyos vereségre és az óriási emberveszteségre. A helyzetben a legtragikusabb, hogy a náci Németország éppúgy, mint a kommunista Szovjetunió pusztán erőforrásként tekintett a magyar állam polgáraira és javaira, s mind Hitler, mind Sztálin totális rendszere saját hadi-, gazdasági, illetve stratégiai céljainak eléréshez szükséges statisztaszerepet szánt Magyarországnak. Így a német megszállás után, 1944 tavaszán elvesztett állami szuverenitást hazánk csak negyvenöt évvel később nyerhette vissza – emlékeztetett a szakember.

2009-ben avatták fel a szegedi Rákóczi téren a Don-kanyarban elesett

katonák emlékére Kligl Sándor Háború című szobrát.

Fotó: Karnok Csaba


Miklós Péter elmondta, a második világháború során – alternatíva híján – Magyarország egyértelműen elköteleződött a tengelyhatalmak, főként a náci Németország mellett. Ennek jegyében 1941 nyarán hadat üzent a Szovjetuniónak, a harcokban azonban akkor még csapataink csak korlátozott mértékben vettek részt. A szovjet fronton a hadi helyzet 1941 végére a németek számára kedvezőtlen fordulatot vett. Emiatt 1942 elején Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter, majd Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnokság főnöke is Magyarországra érkezett, hogy kieszközölje a magyar haderő fokozottabb részvételét a további harcokban. Az „alkudozás˝ eredménye végül – a teljes mozgósítás helyett – egy hadsereg felállítása és kiküldése lett. Ez volt a 2. magyar hadsereg, amelynek élelmezési létszáma 207 ezer 500 fő volt. A hadsereget 1942 áprilisa és júniusa között szállították ki a keleti frontra, ahol előfordult, hogy a kimerült honvédeket rögtön harcba vetették.


A végső szovjet offenzíva 75 éve, 1943. január 12-én az urivi hídfőből kiindulva kezdődött a több mint –30 Celsius-fokos hidegben. Célja a Sztálingrádnál harcoló német hadseregek utánpótlási vonalainak és felmentési lehetőségének elvágása és az Osztrogozsszk–Rosszos vasútvonal megszerzése volt. A nagy erejű szovjet támadás két helyen áttörte az arcvonalat, majd szétszakította a haderőt. A 2. magyar hadsereg az egyenlőtlen küzdelemben január 12. és február 9. között a Don-kanyarban megsemmisült.
Szeged és Vásárhely is emlékezik a hősökre


A Csongrád Megyei Önkormányzat és a Csongrád Megyei Kormányhivatal közösen emlékezik a doni áttörés 75. évfordulójára a Rákóczi téri, Szabad emlékezés szobránál pénteken 13 órakor. Beszédet mond Kakas Béla, a megyei közgyűlés elnöke, majd Kondé Lajos plébános, pasztorális püspöki helynök mond imát az áldozatokért. Az emlékezés koszorúzással és mécsesgyújtással zárul. A hódmezővásárhelyi Hősök terén 10 órakor kezdődő megemlékezés szónoka Miklós Péter történész, az Emlékpontban pedig 11 órától Zeman Ferenc, a közgyűjtemény történésze Helytállás a Don partján címmel tart rendhagyó történelemórát középiskolásoknak.

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/tizezer_csongrad_megyei_aldozata_volt_nagyapaink_mohacsanak_-_hetvenot_eve_tortent_a_doni_katasztrofa/2545510/