Az emlékezés helye és ideje A Holokauszt vásárhelyi áldozataira emlékeztek Hetvenhárom éve ezen a napon kezdõdött meg a hódmezõvásárhelyi zsidóság deportálása – mondta el Miklós Péter történész, a hódmezõvásárhelyi Emlékpont intézményvezetõje a vásárhelyi Zsinagógában a vásárhelyi zsidóság elhurcolásának emléknapján, június 16-án összegyûlt emlékezõket köszöntve. A résztvevõk elhelyezték az emlékezés mécseseit és köveit a zsinagóga elõterében lévõ jelképes sírnál és koszorút helyeztek el a vásárhelyi gettó megvalósítása ellen szavát felemelõ Beretzk Pál, Vásárhely egykori polgármester-helyettesének emléktáblájánál is.
1944. június 16-án koncentrálták a város zsidóit a zsinagóga, az egykori zsidó iskola és a hitközségi székház környékére, majd június 17-én indult meg a nyolcszáz ember deportálása elõször a szegedi téglagyár tranzitgettójába, ahonnan késõbb az auschwitzi és lengyelországi megsemmisítõ és haláltáborokba, illetve az ausztriai Strasshofban lévõ lágerbe indultak a vagonok. Miklós Péter emlékeztetett: az ausztriai táborba kerültek jelentõs része túlélte a Soát, azonban Auschwitzból csak kevesen térhettek haza, a vásárhelyi zsidóságból négyszázan estek áldozatul a holokausztnak.
A vásárhelyi zsidóság fájdalmas emlékérõl minden évben megemlékezik a város. Az önkormányzat, a zsidó hitközség és az Emlékpont idei rendezvényének résztvevõi elõtt Miklós Péter a kulturális antropológia elveit idézve kijelentette: kell, hogy az emlékezésnek helye és ideje legyen. A hely, a vásárhelyi Zsinagóga, a városban élõ zsidók szent helye, ahol a deportálást megelõzõen koncentrálták õket, míg az ideje azért pontosan 10 óra 10 perc, mert hetvenhárom éve a zsidók elhurcolásának kezdetén megállították a zsinagóga óráját, amely azóta is ezt az idõpontot mutatja.
Az intézményvezetõ hangsúlyozta: a zsidóságot nem munkatáborokba, hanem az elpusztításukat szolgáló haláltáborokba hurcolták, és az európai zsidóság jelentõs része, hatmillió ember a náci haláltáborokban vesztette életét, ezért is kötelességünk a megemlékezés. A Vásárhelyrõl elhurcolt zsidó polgárok magyar állampolgárok, vásárhelyi polgárok voltak, akiket egy esztelen történelmi korszakban megkülönböztettek és foglalkozásuk elhagyására, a sárga csillag viselésére köteleztek, majd a szabadságuktól megfosztásig, sõt végül a halálba üldözték õket. Miklós Péter hangsúlyozta: erre a történelmi traumára emlékeznünk kötelességünk, hogy a múlt ilyen eseményei ne válhassanak sem a jelenünk, sem a jövõnk részévé.
Az eseményen részt vett és koszorúzott Kis Andrea és Vágó János önkormányzati képviselõ, valamint hegedûn közremûködött Fülöp Henrietta, a Péczely Attila Alapfokú Mûvészeti Iskola mûvésztanára.
Az eseményrõl a Vásárhelyi televízió Híradójában tudósított: